Interjú Megumi Ogata-val, Ikari Shinji, és még sok más közismert anime-karakter seiyuu-jával.     Az interjú a következő oldalról származik: AnimeVilág ( http://anime.hu/animevilag ) - az anime világa A cikket Dany Johnson készítette az Akadot.com-on. Fordította: Cloud   Említetted, hogy a Japán Animáció nincs jó helyzetben most. Miért van ez? MO: Sajnálatos módon, japánban az anime-t általában leértékeli a közönség. Egyik oka ennek az, hogy még mindig sok ember hiszi azt, hogy az anime kisgyerekeknek való, ami pedig már egyáltalán nincs igy. A másik oknak talán az 1989-ben elkövetett brutális gyermekgyilkosság sorozatot lehet tekinteni. Amelynek az elkövetője egy 20 év fölötti, anime és videojáték rajongó (otaku) egyén volt. A társadalom emiatt elkezdte kiközösíteni az anime-t és annak rajongóit. Sajnos ezen érzések még ma is élnek. Emiatt a kreatív csapatoknak nagyon alacsony költségvetésből kell animét csinálniuk - s mindez a szinkron színészekre is vonatkozik. Továbbá az éppen tartó visszaesés miatt nehezebb jó munkát létrehozni, mivel egyre körülményesebb az új színészek és művészek képzése. Most egy elég nehéz időszakkal állunk szemben s emiatt kevesebb lehetőséget kapunk arra, hogy bizonyítsunk és használjuk különleges képességeinket. Sajnos a helyzetünk évről-évre romlik. Szerintem muszáj tennünk ez ellen valamit. Szerinted a japán gyermekműsorok kifinomultabbak, mint az amerikai vagy európai adások? MO: Azt hiszem ez részben igaz, de nem teljes mértékben. A Disney mozik egészen fantasztikusak. Nem tudom elhinni, hogy Fantasia-t ilyen sok évvel ezelőtt készítették. De a Japán Animációs Ipar helyzetéért szégyelljük magunkat, hiszen ez az az ipar, ahol a legjobb technikákat és képességeket nem használják ki maximálisan. Ha azonban lettek volna külföldi nagy szponzoraink akkor a helyzet másként alakult volna. Kár érte. Szinte azonnal híressé váltál első karaktereddel, a félig-róka Kurama-val a Yu Yu Hakusho-ból. Okozott ez neked meglepetést? MO: Igen, természetesen meglepett, de sokat küszködtem abban az időben hogy eljátszam a szerepem. Egy összetett és nehéz karakter. Kinézetre egy 16 éves gyerekre hasonlít, de belül egy több ezer évet megélt róka-szörny volt. Annyira elfoglalt voltam a szerep előkészítésével, hogy észre sem vettem, hogy egyre népszerűbb vagyok. Amerikában leginkább Shinji (evangelion) eljátszásával lettél ismert. Shinji beszédében néhány rész rögtönzésnek tűnik. Kellett valamikor is improvizálnod és kisérletezned mikor az Evangelion-on dolgoztál? MO: Örülök, hogy olyannyira természetesnek hatott mintha improvizáltam volna. Nem, nem igazán kisérletezgettem. Volt egy rész az Evangelion Movie utolsó jelenetében mikor Shinji Asukát folytogatja, nos ekkor én is ténylegesen lenyomtam a földre Yuko Miyamura-t hogy megfojtsam. Valahogy nem tudtam elég jól eljátszani azt a részt. Azonban annyira beleéltem magam a szerepbe, hogy olyan erővel fojtogattam, amivel lehetetlenné tettem számára hogy elmondja a szövegét. Természetesen elnézést kértem tőle a viselkedésemért. Majdnem megöltem. Az USA-ban (és Magyarországon is) egy cenzúrázott verziót vetítettek a Sailor Moon-ból. Haruka és Michiru testvérek lettek, és a dialóguaik nagy részét kicserélték. Mikor Japánban először játszották a műsort volt bármiféle visszajelzés a szülőktöl vagy vallási vezetőktől? MO: Mikor megkaptam Haruka szerepét azonnal feltettem egy kérdést Kunihiko Ikuhara rendezőnek: "Ők melegek?". Erre a válasz: "Játszd azt mintha házasok lennének.". "Házasok?? Két nő?" - kérdeztem újra. "Igen." - válaszolta. Tehát ők férj és feleség. Megjelenésük a TV-ben olyan szenzációs volt amilyet a rajzfilmvilág még nem látott. Szombatonként este 7-kor volt látható, amikor általában a család minden tagja a TV előtt ült. De, úgy tűnik sikerült rabul ejtenünk a nézők szívét. A műsor értékelése továbbra is nőtt, én pedig sokkal több rajongói levelet kaptam, mint azelőtt. Mivel rengeteg ember a családjával együtt nézte a műsort igy már nem csak az anime rajongók, de a kisgyerekek és szüleik is a rajongóink lettek. Volt egy idő amikor "asszonygyilkos"-nak hívtak [ezt a kifejezést általában olyan férfiakra használják akik bájukkal akármelyik nőt meg tudják szerezni, de Ogata seiyuu karrierje a bizonyíték, hogy mennyire helyénvaló és alkalmas őrá is ez a kifejezés]. Biztos vagyok benne, hogy a melegeknek is tetszett. Hallottam, hogy a Sailor Moon volt a téma középpontjában Shinjuku 2-chome japán egyik híres meleg utcájában. Természetesen akadhattak problémák bizonyos helyeken, vallásos családokban, de a szórakoztatás győzedelmeskedett a vallási fanatikusok felett. Talán azért mert Japán nem annyira vallásos ország mint az USA. (Japán vallásossága eléri, ha meg nem haladja az USA-ét, viszont a sintoizmus és a buddhizmus nem tiltja oly mértékben az szexuális devianciát, mint a római alapokon nyugvó egyházak.) Azért az anime nemcsak miniszoknyás lányokról és meleg párokról szól. A történetnek is igen jelentős szerepe van, hiszen az emberi viselkedés legfontosabb szempontjait helyezi a középpontba és ezenkívül nagyon jól lett megírva. Az anime népszerűsége megérdemelt. Természetesen az erotika is egy igen fontos dolog. Talán a legfontosabb. Engem vonzanak az olyan anime-k amelyek kellő érzékiséggel rendelkeznek, - anélkül, hogy a XXX mozikhoz lennének hasonlóak - hiszen a szexi dolgok egyszerűen szórakoztatóak. [Haruka Tenoh hangját utánozva] "Te nem így gondolod, én aranyos kicsi amerikai cicuskám?" Van kedvenc karaktered? MO: Talán kicsit általánosnak tűnök, mint egy jólnevelt japán hölgy, de én mindegyiket szeretem. Mindegyik karakter egy különálló egyéniség de ugyanakkor az én részem is. Azokat a karaktereket amelyeket sokáig játszottam, mint pl. Kurama (Yu Yu Hakusho), Uranusz tündér (Sailor Moon), Shinji Ikari (Evangelion) és Melvina McGarren a "Melty Lancer" című játékban talán a legemlékezetesebbek. Különleges módszered van amivel a karakterekeid intezívek lesznek anélkül, hogy túljátszanád. Az ilyen szerepekre való felkészülés alatt mit szoktál csinálni? Esetleg megfázva mész el a felvételekre? MO: Anélkül, hogy túljátszanám? Igazán örülök, hogy észrevettél ilyesmit a nyelvi különbségek ellenére. Ez valami olyasmi amire mindig odafigyelek. Talán azért van ez mert még nem játszottam olyan karaktert ahol szükség lett volna rá. Egy gyermeknek nem adok azonnal magas hangot és egy férinak nem adok mélyet. De miután megértem a karaktert szível s lélekkel, a hang olyan természetesen jön elő mintha a szereplő ténylegesen élne. Részletesen áttanulmányozom a háttérinformációkat a karakteremről, és a felvétel előtt félreteszem gondolataimat, s hagyom, hogy a szívem játsza el a szerepem. Érezted már valaha is azt, hogy a határ közted és a karaktered között elmosódik? MO: Igen, elég sokszor. A studióban, a szerep eljátszása előtt és után sokszor bennem maradnak a karakterem érzései. Néha tényleg szerelmes leszek a partneremet játszó seiyuu-ba. Azonban ez a szerelem lassan elmúlik amint kiléptem a studióból. Olyan mint egy álom s törékeny akár egy buborék. Kiskorodban érdekelt valaha is a színjátszás? MO: Kiskoromban a színészet csak egy álom volt, hiszen nem voltam se szép se csinos. Emiatt sajnos sokan kicsúfoltak a suliban. Mivel matekból és technikából jó voltam ezért tanárnak készültem. De mindez megváltozott mikor egy iskolai előadáson 12 évesen én is szerepeltem. Mivel senki más nem vállalta el egy öreg papnő szerepét ezért már csak az maradt nekem. Nagyon igyekeztem mivel a legjobbat akartam kihozni magamból. A hosszú monológomat egy óriási taps követte. Majd mikor kihívták az összes szereplőt akkor is egy hatalmas tapsot kaptam sőt újra akarták hallani az egészet. Egészen megkönnyebültem. Rengetegen megdícsértek, sőt azok a diákok akik eddig csúfoltak, most tisztelni kezdtek és a végén mindenkivel összebarátkoztam. Mivel eddig mindig csak csúfoltak, a tisztelet és hogy mindenki a barátom lett, nagyon fontos volt számomra. Mindezek után kezdett el igazán érdekelni a színjátszás. Miért van a saját oldalad két részre osztva - Megumi Ogata és em:ou? Az em:ou a művésznevem amit nemrég kezdem el használni. Megumi Ogata az igazi nevem amely azonban osztozkodik a színészi énemmel is. Nem azért hoztam létre a másik nevet, hogy eltöröljem ezt a képet, de szerettem volna egy tiszta, új kiindulóponthoz visszatérni a egyéni zenész karrieremhez, amivel kicsit közelebb kerülök önmagamhoz. Az em:ou rövidítés a nevem - Megumi Ogata - kezdőbetűinek kiejtéses jelképe. Megnéztem néhány rajongód honlapját és nagyon meglepődtem, hogy rajongóid milyen intenzíven fejezik ki érzelmüket. Sokan használják karaktereid nevét a vendégkönyvekben és mindannyian kijelentik halhatatlan rajongásukat irántad. Szorosabb a kapcsolatod a rajongóiddal mint a többi hírességnek? MO: Ez egy nehéz kérdés. A legfontosabb számomra az, hogy kifejezzem magam. Másodlagos az, hogy hogyan is néznek rám az emberek. Nem azért dolgozok, hogy a készítők és a szponzorok kedvére tegyek és az sem zavar hogyha vitatkoznom kell a csapattal, hogy csináljunk valami különlegeset amivel szórakoztathatjuk a közönséget. Meg lennének lepve az Amerikaiak, hogyha ilyeneket mondanék? Japánban a szponzoroknak és a TV közvetítő vállalatoknak nagy befolyásuk van. Vannak dolgok amelyeket bele kell raknunk a pénzük miatt. Szerintem jobb lenne az hogyha megoszthatnánk egymással a nézeteinket és különböző megbeszéléseket tartanánk annak érdekében, hogy jó dolgot hozzunk létre, de sajnos erre nem kapunk elég időt. Emiatt az emberek bosszankodnak ha valaki javasol valamit ami nem volt benne a tervben. Mivel nem vagyok egy Hollywood-i sztár ezért ha ilyet csinálok sokkal rosszabb helyzetbe kerülök, de ha a munka minősége javul és a néző is élvezi akkor megéri vállalni a kockázatot. Most őszintén, nem vagyok egy okos típus. [nevet] Mégis mivel a rajongóim tudják rólam, hogy ilyen vagyok ezért ugy gondolják, hogy vannak olyan munkák amelyet csak én tudok megcsinálni. Ebből a szemszögből nézve, talán tényleg közelebb állok a rajongóimhoz mint a legtöbb ismert személyiség. Van még valami amit el szeretnél mondani? MO: Ellentétben az Amerikai szórakoztatással ami szélesebb nézőközönségnek szól és a világpiacot célozza meg, a Japán szórakoztatás nagyon szigorú feltételekhez van kötve. Ez részben a Japán Szövetség problémái miatt van. A seiyuu-k nem kapnak semmiféle fizetést, egy yen-et sem, akkor ha az anime-t külföldön játszák. Mégis nagyon büszkék vagyunk a műsorainkra és az emberekre akik szerepelnek benne. Mivel azt szerettem volna elérni, hogy minél több embernek legyen tudomása a színészek, írok, rendezők helyzetéről a Japán animációs iparban, ezért használtam néhány kellemetlen megjegyzést a válaszaimban. Mindezekért most elnézést kérek, de azért örülök, hogy megkérdezted mivel így sikerült nyilvánosságra hozni. Kérlek figyeljétek továbbra is a Japán anime-t. Ha találtok benne akár csak egy picike élvezetet is, akkor én már boldog vagyok. Én továbbra is megpróbálok legjobb tudásom szerint dolgozni.