A szikla átka
Sunako 2006.01.18. 19:08
5. fejezet: Miben áll az ereje?
-
Tényleg borzalmasan sajnálom, hogy ennyi galibát okoztam. (Alina)- a lány reggel sikítva ébredt fel három napig tartó rémálmaiból és az óta egyfolytában magyarázkodott.
-
Alina! Semmi baj, hányszor mondjuk még?! Már te is a csapathoz tartozol. Nem hagyunk ott. Soha. (Yusuke)
-
Köszönöm. (Alina)
-
De ez változhat, ha meghallok még egy bocsánatkérést. (Yusuke)
-
Értem. És bocsánat. (Alina)
-
Alina! (Yusuke)
-
Hoppá! Bo…hehe. Most nem mondtam ki! (Alina)- a lány cinkosan rájuk mosolygott. Yusuke már az idegösszeroppanás szélén állott a többiek pedig jót nevettek a jeleneten. Most Genkai mester és Kaitouék is jelen voltak és az utóbbi szinte megbabonázva meredt Alinára.
-
Egyébként a nevem Alina és hatalmam a gondolat. (Alina)- A lány nyilván félreértelmezte a Kaitou szemében ülő csodálatot.
-
Én Genkai mester vagyok. Ők pedig itt Kaitou és Janagisawa. (Genkai)
-
Üdv. (Janagisawa)
-
He… Hello! (Kaitou)
-
Örvendek. (Alina)
-
Mondd csak Alina kisasszony, hogy értetted azt, hogy „hatalmad a gondolat”? (Kuwabara)
-
Úgy, ahogy mondtam. Hatalmam a gondolat. Az én hatalmam abból áll, hogy amikor a spirituális erőmet használom, képes vagyok fizikailag létezővé tenni mindent, amire csak gondolok. (Alina)
-
Micsoda? Ez nekem magas! (Kuwabara)
-
Nekem is. (Yusuke)
-
Hülye halandók. (Hiei)
-
Ne ingerelj, Kertitörpe! Vagy ha annyira tudod, akkor magyarázd el! (Kuwabara)
-
Ez nagyon egyszerű. Tegyük fel, hogy egy kardra gondol, akkor az rögtön megjelenik és meg tud ölni vele, anélkül, hogy ténylegesen használt volna bármilyen fegyvert. (Kurama)
-
Hát akkor ez olyan, mint az én szellem kardom! (Kuwabara)
-
Lényegileg igen, de én nemcsak kardot tudok létrehozni. Bár az a kedvenceim, közé tartozik. (Alina)- Kurama elgondolkozott egy kicsit, majd pár pillanat múlva megszólalt:
-
Alina, mondd csak, ezek szerint te tudsz… (Kurama)
-
Másolni? Igen, tudok. (Alina)
-
Másolni? Úgy, mint én? (Janagisawa)
-
Nem. Én a külsőt nem tudom lemásolni, csak a technikákat. (Alina)
-
A technikákat? ( Kaitou)
-
Igen. Le tudom másolni mások technikáját, de, csak ha jól ismerem. Ilyenkor egyszerűen vissza kell emlékeznem, hogy csinálta az eredeti tulajdonos, és azok alapján az erőmmel valóra váltani azt a hatást, amit az adott technika kivált. Ennyire egyszerű. (Alina)
-
Aha. Biztos. (Kuwabara)
-
Tényleg egyszerű. Az a lényege…(Kurama)
-
Ne kezdd el magyarázni! Már így is fáj a fejem. (Yusuke)
-
Ahogy akarod. (Kurama)
-
Valóra váltja a gondolatot, másol… Már értem, miért mondta Koenma, hogy erős. (Yusuke)
-
Köszönöm. Ezt bóknak veszem. (Alina)- Nevettek. Csak Kurama nem. Tulajdonképpen ő oda sem figyelt, a lány arcát fürkészte. „Olyan furcsa a szeme… De miért? Nem tudok rájönni, hogy miért.”
-
…ama?
-
Mi? Micsoda? Bocsáss meg, nem figyeltem. (Kurama)
-
Azt kérdeztem, hogy tulajdonképpen már hiányzott még egy valaki a csapatba? (Botan)
-
Ja… persze, igen. (Kurama)
-
Nem is figyelsz, Kurama? Mi a baj? (Botan)
-
Csak elgondolkodtam. Mondd csak, Botan szerinted nem furcsa Alin szeme? (Kurama)
-
Furcsa? Hát persze, hiszen vak. De lát, bár nem tudom, hogyan, és…(Botan)
-
Nem úgy értem. Láttam már valahol ezt a szempárt. Tudom, hogy láttam. (Kurama)
-
Talán a Sötét Harcművészetek Viadalán? (Botan)
|