Yusuke, Kuwabara és Hiei egy hónapos egyedüllét után úgy döntöttek vissza mennek oda ahová valók. Mindannyiuknak tisztázni kellet egy két dolgot. Elbúcsúztak Jintől és Touyától. Mind hárman elindultak a maguk feje után.
Hiei először Kuramához ment.
 - Szia. (Hiei)
 - Szia. (Kurama)
Egy darabig álltak egymással szemben aztán:
 - Miért rohantál el? Yukina kérdezni akart még valamit.
 - Igen?
Kurama csak biccentett.
 - Akkor megkeressem?
 - Biztos örülne neki.
 - Eljössz velem?
 - Persze.
El is indultak.
Kuwabara egyenesen a nővéréhez ment. Amikor meglátta nagyon szomorú lett. Shizuru elsírta magát.
 - Nővérkém. Miért nem mondtad el? (Kazu)
 - Féltem, hogy rosszul fogadod. (Shizuru)
 - Ne sírj. Temessük el a múltat, éljünk a jelenben.
 - Hé mi van veled, nem szoktál Te ilyeneket mondani.
 - Gondoltam csak így fogsz mosolyogni.
 - Akkor ezt lerendeztük. Nem megyünk ki a temetőbe?
 - Mennyünk.
Yusuke először Keikohoz ment. Tudta, hogy Atsuko nem is emlékszik arra amit mondott viszont Keiko biztos aggódik hová tünt.
 - Hol voltál Yusuke? (Keiko)
 - Amikor ott voltál nálunk és anyám részegen jött haza akkor elkotyogott valami olyan dolgot amit józanul soha nem mondott volna el.
 - Azt tudom. Én csak azt nem tudom, hová mentél?
 - Kuwabarával és Hieivel mentünk kiszellőztetni a fejünket Touyához és Jinhez.
 - Értem.
 - Anyunak megmondjam, hogy elmonta?
 - Tudja.
 - Mi?
 - Szerintem, menny és beszélj vele.
El is indultak Atsukóhoz.
Hiei és Kurama megérkeztek Yukinához.
 - Yukina, Kurama mondta, hogy kérdezni akartál még valamit. (Hiei)
 - Igen. Azt szerettem volna tudni, hogy mióta tudod?
 - Elég rég óta.
Yukina elég sok mindent kérdezett még. Kurama addig edzett egy kicsit a rózsaostorral.
A Kuwabara testvérek kiértek a temetőbe. Csak az apjuk sírjához mentek el, Az anyjukét azt sem tudták hol van.
 - Mikor történt ez az egész? (Kazu)
 - Amikor Te még csak 1 hónapos voltál. (Shizuru)
 - Értem.
 - Hol voltál ebben az egy hónapban?
 - Urameshivel meg a Kertitörpével sziesztáztunk Jinnél és Tuyával.
 - Aha.
Yusuke és Keiko is megérkeztek Atsukóhoz.
 - Hol voltál? (Atsuko)
 - Az most mindegy. Beszélnem kell veled. (Yusuke)
 - Miről? (Atsuko)
 - Keiko menny, nézz tévét. (Yusuke)
 - Oké. (Keiko)
 - Amit egy hónapja mondtál. (Yusuke)
 - Úgy van és kész. Nincs mit változtani rajta. (Atsuko)
 - Nem is akarom megváltoztatni. Miért nem mondtad el?
 - Miért kell neked mindenről tudni?
 - Jogom van tudni.
 - Aki még a sulit is kerüli annak mihez van joga?
 - Ezt most hagyjuk.
 - Nem akartam elmondani. Ennyi. Most boldog vagy?
 - És miért nem az Ő nevét kaptad.
 - Anyámét kaptam, mert Raizennek vissza kellet mennie az alvilágba és egyedül hagyta Őt.
 - Rendben van.
 - Abba hagyod vagy vége a valaltást.
 - Igen. - és bement Keikohoz.
Yukina miután befejezte a kérdezgetést egy utolsó mondatával aminél már Kurama is ott volt elszsomorította a fiúkat.
 - Miután megtudtam az igazat vissza kell mennem.
 - Mi csoda??? (Kurama, Hiei)
 - Montam, hogy nem maradhatok itt örökre.