Hiei remekül magában tutta tartani a titkát, amit már szinte csak Yukina nem tudott. Annak ellenére is, hogy ahányszor találkozott Kuramával, annyiszor hallotta azt amondatott "Mond el neki.".
A Kuwabara testvérek is remekül meg voltak, pedig Shizuru szörnyű dolgot relytegetett Kuwabara elől.
Sőt Atsuko és Yusuke is megvoltak, pedig Atsuko is titkolózott Yusuke háta mögött.
Hiei és Kurama majdnem minden nap találkoztak. Elmesélték egymásnak mit csináltak, hogy telnek a napjaik. Kurama egyszer egy beszélgetés közepén érdekes dolgot mondott:
 - Hiei, ha mondjuk csinálnánk valami próbát és nyernék, akkor elmondanád az igazat? (Kurama)
 - Igen, de úgy sem győzöl le. (Hiei)
 - Ha megkérnénk Genkait, hogy csináljon nekünk egy próbát és Én nyernék elmondanád?
 - Igen. Tudod mit? Csináljuk meg.
 - Jó
Ezzel a megálapodással elmentek Genkaihoz.
Shizuru lelkét egyre jobban nyomta a titka. Nem tudott róla senki így nem tudott róla beszélni. Gondolkozott. Kitől kérhetne tanácsot? Eszébe jutott Koenma. El is ment hozzá.
 - Mit szeretnél Shizuru? (Koenma)
 - Tanácsot kérni. (Shizuru)
 - Rendben van. Mondjad.
 - Tudod nekem van... - egy picit elbizonytalanodott - van egy titkom, ami az öcsémre is tartozna csak nem tudom, hogy mondjam-e neki.
 - Az Apátokra célzol?
 - Igen. - lesütötte a szemét
 - Szerintem mind a kettőtöknek jobb lenne ha elmondanád neki. A te lelked is megnyugodna és Ő is meg tudná az igazat.
 - Rendben van. Megpróbálom
 - Koenma-san, Koenma-san!!! (George)
 - Ne most George. (Koenma)
 - Úgy is mennem kell, köszönöm. Sziasztok. (Shizuru)
 - Szia. (Koenma, George)
Atsuko nem is gondolkozott azon, hogy elmondja-e a titkát. Az övéről sem tudott senki (néha még Ő sem).
Hiei és Kurama ezalatt megérkeztek Genkaihoz. Elmondták neki mit beszéltek meg.
 - Szóval egy próbát szeretnétek? (Genkai)
 - Igen. (fiúk)
 - Gyertek vissza egy hét múlva. Addigra kész lesz.
 - Rendben van.
Shizuru út közben haza felé úgy döntött nem mondja el Kazunak azzonnal ahogy vissza ér, inkább vár egy hetet.
Atsuko egyszer-kétszer gondolkodott, hogy elmondja-e amit tud, de inkább az ivást választotta. Az végülis kellemesebb.
Eltelt az egy hét. Kurama és Hiei visszamentek Genkaihoz.
 - Na? Mi lesz a próba? (Kurama)
 - Látjátok azt a hegyet és az edőt? (Genkai)
 - Igen. (Kurama)
 - Ebben az erdőben D, C és B osztályú szörnyek vannak. A hegy túl oldalán aki előbb megtalál az nyer. (Genkai)
 - És a döntetlen? (Hiei)
 - Akkor harcoltok egymással. (Genkai)
 - Rendben. (Hiei, Kurama)
 - Én most elmegyek. Fellövök egy rei-gun-t akkor kell indulni. Kurama azon - és a jobb ösvényre mutatott - Hiei azon - és a ball ösvényre mutatott - fog indulni.
 - Oké. (Kurama)
 - Csak egy tanács. Nem mindíg a legrövidebb út a helyes út. (Genkai)
Shizuru egy hete is lejárt. Oda is állt Kazu elé.
 - Kazu. Mondanom kell neked valamit. (Shizuru)
 - Mond. (Kazu)
 - Tudod... - elbicsaklott a hangja
 - Ha lehet gyorsabban, ez a kedvenc sorozatom és ma kiderül ki ölte meg Szerafíniát.
 - Tudod apát... - most sem tudta kimondani
 - Mi van apával?
 - Apa nem autó balaesetben halt meg.
 - Hanem anya - most sem ment szegénynek
 - Anya?Mostmár semmit nem értek.
 - APÁT ANYA ÖLTE MEG ÉS UTÁNA MAGÁVAL IS VÉGZETT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kuwabara olyat csinált amit még soha. Sírva rohant ki az ajtón. Shizuru is a könnyeivel küszködött igy nem tudott utána menni.
Atsuko egy szokásos napon ugyan úgy mint mindíg részegen ment haza.
 - Már megint berúgtál? (Yusuke)
 - Ne beszélj így Keiko előtt!! (Atsuko)
 - Én már úgy is indulni készültem. Sziasztok. (Keiko)
 - Szia. (Atsuko, Yusuke)
 - Már megint részeg vagy? (Yusuke)
 - Csak egy sört ittam!!
 - Egy rekesz sört mi?
 - Meg egy kis pálinkát.
 - Egy litert?
 - Ne vonny felelősségre. Tuttommal Én vagyok a Te anyád és nem fordítva.
 - Na, ha a szüleid látnának!!
 - Akkor mi lenne. Egyébként is az Én apám... az én apám rá... Rájzen. - hirtelen beogta a szályát.
 - Azt tudtam, hogy a rokonom, de hogy... ilyen közeli... a nagyapám? Azt hiszem igen.
Yusuke már ott is hagyta az annyát és rohant arra amerre látott.
Kurama és Hiei harca jól alakult. Míg Hiei az öklét (leginkább a kardját) használta, addig Kurama az eszét. Kurama rájött, hogy nem kell legyőznie a szörnyket csak kicsleznie. Ezzel tetemes előnyt szerzett. Éppen eleget ahhoz, hogy győzzön.
Megköszönték Genkai segítségét és megkeresték Yukinát. Kurama egy picit elvonult. Kettesben hagyta a két testvért.
 - Yukina el kell mondanom valamit. (Hiei)
 - Mondjad Hiei úrfi. (Yukina)
 - Tudom ki a bátyád.
 - Igen? Jajj, de jó.
 - A Te bátyád olyas valaki akit nagyon ismersz.
 - Ki?
 - A Te bátyád Én vagyok.
 - Köszönöm, hogy elmondtad az igazat.
Hiei biccentett és eltünt, ahogy szokott.
A három fiú: Hiei, Kuwabara és Yusuke teljesen véletlenül összefutottak. Elmondták a történteket. Úgy döntöttek inkább Touyához és Jinhez mennek, nem haza. Senkit nem akartak látni.