Hiei teljesen összetört. Csak ült és sóhajtozott és magában motyogott. Még Yukina sem tudta felvidítani. Mindenki aggódott érte, hisz’ korábban sosem engedte meg magának azt a luxust, hogy meglátszanak rajta az érzelmei.

• Te, tulajdonképpen mi baja a törpének? Botan szerint erős a lány. (Kuwabara)

• Hát nem nyilvánvaló? Beleszeretett! (Yusuke)

• Mondjuk meg is értem. Igazán csinos volt az a lány. (Kuwabara)

• Na, de Kuwabara! És Yukina? (Botan)

• Azt mondtam: csinos. De Yukina kisasszony természetesen sokkal csinosabb nála! (Kuwabara)- de hiába erőlködtek, Hiei még csak oda sem figyelt. Végül Yusuke fölállt.

• Na, jó. Induljunk. (Yusuke)

• Hová? (Kuwabara)

• Megkeresni Alinát. (Yusuke)

• Alinát? De fogalmunk sincs, hogy hol lehet. Nem tehetünk mást, minthogy várunk és bízunk. (Hiei)

• Ugyan miben? Toguró nem fogja elengedni. Ha nem megyünk érte, megöli. Te is tudod. (Kurama)- Hiei ránézett, a szeme elfelhősödött egy pillanatra, aztán elszántan pattant föl.

• Igazad van. Induljunk. (Hiei)

• De nem tudjuk, hol van! Toguró nem mondta, hol keressük. Bárhol lehetnek…(Botan)

• Nem egészen. A Démon- Detektorom majd nyomra vezet. (Yusuke)

• Nocsak, néha egészen értelmeseket tudsz mondani. (Hiei)

• Te meg némán szimpatikusabb voltál. (Yusuke)- Miután ezt megbeszélték Yusuke Démon- Detektorát követve eljutottak egy külvárosi kúriához.

• Miért van az, hogy a rosszfiúk mindig ilyen ocsmány helyeken laknak? (Kuwabara)

• Hogy legyen mit kérdezned. (Hiei)- A társalgás ezzel véget ért, mielőtt elkezdődhetett volna. Mivel senki nem érzett veszélyt, és nem volt kulcsuk a zárhoz, Yusuke a bejutás legegyszerűbb módját választotta: berúgta az ajtót. A kiáramló szag majdnem leverte a lábukról hőseinket. Erős doh és- alvadt vérszag keveredett a halál félreismerhetetlen kipárolgásával.

• Utálom ezt a szagot. (Kuwabara)

• Pedig jó lesz, ha megszokod. Alina itt van, semmi kétség. (Hiei)

• Honnan veszed? (Yusuke)

• Érzem. (Hiei)

• Ezen a bűzön keresztül? (Kuwabara)

• Hülye halandó. (Hiei)- Ezután hozzáláttak, hogy módszeresen átkutassák az egész házat. De Kurama javaslatára nem váltak külön. Egyedül nem sok esélye lett volna bármelyiküknek is a Toguró fivérek ellen. Most az egyszer Hiei nem vitatkozott. Alina biztonsága jelenleg jobban foglalkoztatta a saját büszkeségénél.

• Ez tényleg belezúgott. (Kuwabara)

• Pszt! Ne hergeld! Te is tudod, milyen heves tud lenni. (Kurama)

• Mit pusmogtok ti ott? (Hiei)

• Semmit! (Kuwabara, Kurama)- Órákig kutakodtak. Hiába. Ekkor megszólalt valahonnan egy idegesítő, tenyérbe mászó hang.

• Nocsak, nocsak. De türelmetlenek vagyunk! (id. Toguró)- Ekkor fény gyúlt és a szoba sarkában hőseink meglátták a Togurókat. Mellettük egy talpig páncélba öltözött harcos állt.

• Azt hittük, tovább fog tartani, mire idetaláltok. Meg kell vallanom, kissé alábecsültelek titeket. (ifj. Toguró)

• Ne a szád járjon, te rohadék! Add vissza Alinát, vagy állj ki ellenünk! (Yusuke)

• Most az egyszer nem velem kell kiállnotok. Ő lesz az ellenfeletek. Ha megölitek… ha meg tudjátok ölni, Alina visszakapja a szabadságát. (ifj. Toguró)

• Mi is tudjuk! (Yusuke)- Urameshi még mondani akart valamit, de már nem volt rá ideje, mert a harcos előlépett, és rögtön támadásba is lendült. Kurama reagált leggyorsabban.

• Rózsaostor! Lépj működésbe! (Kurama)

• Reigun! (Yusuke)- Hiei és Kuwabara szintén támadásba lendült a kardjával, de az az előbbi gyorsabb volt. Hiei kardja koppanva ért földet a padlón. „a szeme… olyan ismerős a szeme.” Gondolta Hiei, miközben a fegyverért ugrott. Yusukéék folyamatosan támadták a harcost, aki mindenegyes csapásukat tökéletesen blokkolta- volt, hogy olyan gyorsan, hogy szinte nem is tudták mi történt- és már jó néhány csúnya sebet okozott. Hieinek is vérzett az arca, de nem törődött vele. „a szeme… olyan ismerős a szeme. Próbára kell tennem.” Aztán megindult. Szemből támadott, majd hirtelen ellenfele mögé került. De az legalább olyan gyors volt, mint ő. Szembe fordult vele és egyszerűen pusztakézzel megragadta a kardot és ellökte magától Hiei-jel együtt. Semmi kétség. Ez ő. Így csak ő védekezik.”

• Kurama! Le tudod szedni a sisakját? (Hiei)

• Azt hiszem igen. De az miért jó nekünk? (Kurama)

• Ne kérdezz, csak csináld! (Hiei)- És Kurama tényleg nem kérdezősködött tovább. Egy jól irányzott ostorcsapással széttörte a harcos sisakját, aki a lendülettől hátra esett, hosszú haja, mint holmi fátyol úszott utána a levegőben. Olyan volt, mintha lassított felvételen néznék. A harcos a földhöz csapódott, aztán még csúszott pár métert. Aztán felállt, és amikor kirázta haját az arcából, mindannyian szembesültek a szörnyű valósággal. Bár Hiei felkészült rá, hogy valószínűleg ezt fogja látni, még neki is elakadta a lélegzete.

• A…A…Alina…(Hiei)

• Hé! Te lány, megvesztél? Miért állsz ki Toguró mellett? Ő a rossz fiú nem tudtad? (Yusuke)

• Én tudtam, hogy ezzel a csajjal nem stimmel valami. Áruló. Kémkedni küldték! (Kuwabara)

• Még egy szó és lenyomom azt a kardot a torkodon. (Hiei)

• Most hiába pattogsz, Kertitörpe! Ez semmit sem változtat a tényeken. (Kuwabara)

• Nem. Hieinek igaza van. Nézzétek a szemét, milyen üres! Mint a holtaké. Nyilvánvaló, hogy nem saját akaratából cselekszik. (Kurama)

• Alina! Alina, hallasz engem? (Hiei)

• Hiába. Nem hallja. Irányítják. Nem hall és nem lát semmit. Nincs magánál.

• Alina! Gyere vissza! Itt vagyok, mind itt vagyunk, megyünk érted, de segítened kell! Állj ellen! Győzd le! (Hiei)

• Neked aztán nehéz felfogásod van. Nem érted, hogy nem hallja? Ő a mi engedelmes ki bábunk, azt teszi, amit mondunk neki, és csak akkor kapja vissza a lelkét, ha megölitek. Viszont ha nem teszitek ő öl meg titeket és utána, még ki tudja meddig fog szolgálni minket. Igazán ironikus. Melyik a fontosabb: A ti életetek, vagy az övé? (Id. Toguró)- Hiei becsukta a szemét, majd sóhajtott egyet, aztán… nevetni kezdett.

• Te meg min mulatsz olyan jót? (id. Toguró)

• Azon, hogy ostobábbak vagytok, mint hittem. Először tényleg aggódtam, de úgy látszik fölösleges volt. (Hiei)

• Ostoba kis törpe! Alina! Öldd meg! Parancsolom! (Id. Toguró)- És Alina támadásba lendült, de Hiei csak állt és nevetett. Majd amikor a lány lesújtott, megragadta a kardját és kicsavarta a kezéből. Így a lány arca egészen közel került az övéhez.

• Alina! Gyere vissza! Parancsolom! (Hiei)- Alina megremegett és szemébe visszatért az élet.

• Köszönöm. (Alina)- majd elájult. Hiei fél kézzel kapta el a zuhanó testet és óvatosan a földre fektette.

• Ezt most megúsztátok, de a legközelebb nem lesztek ilyen szerencsések! (ifj. Toguró)-aztán a bátyjával együtt eltűnt.

• Hova lettek? (Kuwabara)

• Felszívódtak. (Yusuke)

• Nem. Itt sem voltak. Ezek csak képek voltak, hologramok, ha úgy tetszik. Csak arra lennék kíváncsi, hogy ezt te honnan tudtad, Hiei? (Kurama)

• Csak tudtam és kész. (Hiei)