Három hónap telt el és Hiei még csak életjelet sem adott. Mindenki nagyon ideges volt, bár Kuramán és Yukinán kívül senki nem vallotta be, mindenkinek hiányzott.

Kuwabara és Yusuke sorozatban hármasra írták minden dolgozatukat, Keiko és Shizuru már attól tartottak, belebetegednek ebbe az egészbe. Amikor is Botannak mentő ötlete támadt. Végső elkeseredésükben a lányok pikniket szerveztek a kis csapat számára a parkban. Minden a lehető legjobban alakult, és úgy tűnt, hogy sikerült egy időre elfelejtetni a fiúkkal, hogy valaki hiányzik, amikor fura dolog történt. Hirtelen minden ok nélkül megremegett a föld. Kurama úgy pattant fel, mint akit darázs csípett.

• Füstszagot érzek. (Kurama)

• Arra! Nézzétek! Ott ég valami! Csak nem gyulladt ki egy épület? (Botan)- és valóban ott, amerre Botan mutatott fekete füst kanyargott, szinte eltakarta az egész horizontot. Kuramának hirtelen felderült az arca.

• Ismerem ezt a füstöt. (Kurama)

• Nekem is rémlik de nem tudom, honnan…(Yusuke)

• Gondolkozz már, Yusuke! Ez az Enszac Kukuryuha! (Kurama)

• Mi? De hát az Hiei technikája! (Kuwabara)

• Pontosan. És ha a technika itt van…(Kurama)

• Akkor Hiei úrfi is a közelben lehet. (Yukina)- A kis társaság örömujjongásban tört ki és a félbe hagyott ételekkel mit sem törődve kezdtek a füst irányába rohanni. Amikor megérkeztek, furcsa látvány tárult a szemük elé. A feketeségben megpillantották Hieit meg egy másik alakot.

• Ezt azért nem kellett volna. (Alina)

• Miért? Azt mondtad, süssük meg őket. (Hiei)

• Nem. Én azt mondtam, hogy „Süssük meg őket egy kicsit!” Ezek meg már szénné égtek. (Alina)

• Részletkérdés. (Hiei)

• Szörnyű vagy. (Alina)- Eközben Hiei és a másik kiértek a füstből, és hőseink rájöttek, hogy egy lány az. Pontosabban a lány. Ugyanaz a lány volt, akit három hónappal ezelőtt a koporsóból akartak kimenteni. Annyira meglepte őket, hogy Hieit ezzel a lánnyal látják, hogy hirtelenjében meg sem tudtak szólalni.

• Azt hiszem társaságunk, van. (Alina)

• Mi? Ti mit kerestek itt? (Hiei)

• Ezt éppenséggel mi is kérdezhetnénk tőled! (Kurama)

• Hol a jó büdös francban voltatok ennyi ideig? (Yusuke)

• Nekem van pár…(Kuwabara)

• Mindenhol. (Alina)

• És sehol. (Hiei)- És eközben gyilkos pillantásokat vetett a földön fekvő Kuwabarára, aki nem jókedvében heveredett el, hanem mert Hiei úgy hátba vágta, hogy elesett.

• Yusuke, ki ez a lány? (Keiko)

• Oh, tényleg! Mi még nem ismerjük egymást. A nevem Alina. És azt hiszem, köszönettel tartozom mindannyiótoknak. (Alina)- Amíg ezt mondta, a lány sorban kezet fogott velük, és közben a mélyen a szemükbe nézett. „Milyen különös szeme van.” Gondolta Kurama, de ő sem tudta volna megmagyarázni, hogy ezen mit ért.

• Mondd csak, Hiei…(Yusuke)- De Yusuke nem tudta befejezni a mondatot, mert Alina sikolya félbeszakította. Úgy fordultak meg, mint akikbe villám csapott, és először az egyik fa tövében, természetellenes pózban heverő, ájult Botant pillantották meg. Ekkor Alina újra sikított. És akkor a fiúk észrevették… Alina után Yukina sikított fel, és a félelemtől ájultan zuhant Shizuru karjaiba. Alina ismét sikított. Minden oka meg volt rá. A lány ijedt pillangóként vergődött az ifjabbik Toguró karjában, mígnem az idősebbik bunkóvá átalakított bal kezével úgy fejbe nem vágta, hogy elvesztette az eszméletét.

• Hogy merészelted, te rohadék…(Hiei)- Hieinek gyűlölettől és dühtől izzott a hangja. Még nem is hallották így beszélni. Kurama épphogy csak visszabírta tartani, hogy ne essen neki rögtön Togurónak.

• Mit akarsz itt, Toguró? (Yusuke)

• Csak kíváncsiak voltunk, mivel töltitek az időtöket. Úgy látom megártott ez a kis kényszer pihenő, úgyhogy a bátyám meg én adunk nektek egy kis feladatot. Ha még valaha élve akarjátok látni a lányt, találjatok meg minket és küzdjetek meg a harcossal, akit kiállítunk ellenetek. Ha megölitek a lány szabad lesz. Ha nem…(ifj. Toguró)

• A sorsa a ti kezetekben van. Az óra ketyeg. Tik-tak. Sok szerencsét. Hahaha Szükségetek lesz rá. (id. Toguró)- Ezzel Alinával együtt eltűntek.

- Neeeeeee! Alinaaaaa! (Hiei)- És ekkor Hiei olyat tett, amit azelőtt soha: térdre esett és sírni kezdett.